Az úgy kezdődött, hogy olvastam
Duende édesköményes kolbászkáiról. Folytatódott némi nyomozással, sertésbél felkutatásával, hétvégi bolhapiacon húsdaráló és kolbásztöltő egység beszerzésével. Aztán gondoltam nagy tudatlanul, hogy veszek édesköményt, leemelem a polcról, beteszem a kosárba, jövünk haza együtt az édesköménnyel és csinálódhat a kolbász.
Csakhogy nem volt a polcon édeskömény, én pedig gondolkodóba estem, hogy azt se tudom mi az az édeskömény. Ólálkodott még egy néni a sorok között, gondoltam egy ilyen néni már csak meg tudja mondani miféle jószág ez, meg is mondta, hogy az egy hagymához hasonló növény, szokott is látni a zöldségek között, de ő azt főzni szokta. A zöldségek között nem találtam, itthon viszont lázas nyomozásba kezdtem.
Még mindig nem vagyok elég okos, de már tudom, hogy gumós növény és bizony nem csak fűszer, hanem gyógynövény is (habár a legtöbb fűszernövény használatos a népi és természetgyógyászatban is).
Találtam még olyan képeket is, ahol a magja a közönséges fűszerköményhez hasonlít, gyanítom nekem erre volna szükségem por alakban, vagy még jobb volna egészben, frissen zúzva vegyíteni a kolbászba rakandó egyéb holmik közé.
